Idézetválogatás... Mert tudom milyen érzés, mikor elveszíted azt,akit annyira akartál, és minden amid van rombadől..

°°Eltörheted a vázát, de a rózsák illata mindig megmarad...°°

Újra a régi helyen jártam.

Azon a füvön, melyen veled jártam.

Néztem egyedül a csillagokat,

akárcsak régen a Te arcodat.

Olyan régen volt már, tovatűnő emlék boldog, vissza-vissza térő kacér kép.

Úgy fáztam az éjszaka csöndjében,

úgy vágytam ölelésedre, mint még sohasem.

Magányosan néztem a csillagokat,

s sírva suttogtam: Gyere vissza..

Kimondott szavak milliói sem hozhatnak téged vissza hozzám: tudom, mert már próbáltam. Még akkor sem, ha millió könnyet ejtek miattad - tudom, mert már ezt is próbáltam.. :/

»Több hónap után még mindig vágyom rá,

hogy újra érezhessem böröd illatát.

Azt hittem,sikerült mindent elfelejtenem,

Kitörölni a közös emlékeket..

Álmaim még mindig hozzád vezetnek,

Szerelmünkből por,a porból hamu lett..

Minden este szememből kicsordul egy könnycsepp,

mely felidézi közös szerelmünket.

Számomra te már csak egy emlék maradsz,

s ha belegondolok,szívem darabokra hasad.

Egy utolsó kívánságom lenne:

Emlékünket zárd jól a szívedbe!

S majd egy zord, téli éjszakán gondolj rám,

Hogy mennyire szerettelek téged,senki mást!«

Még mennyi könny és mennyi éj?Még mennyi elfojtott remény?Én ugyanúgy várlak,ugyanúgy érzek,mint rég.

Egyszer majd te leszel az én helyemben… Fájni fog. Ezt garantálhatom. Nem lesz halálos, de azt kívánod bárcsak megölne a kín. Ha ez megtörténik,szeretném első sorból nézni. Nem foglak sajnálni. Még csak nem is nevetlek ki. Egyszerűen csak nézem ahogy arra vársz, hogy valaki betapasztja az űrt a szíveden, amit egy olyan lány okozott, mint amilyen srác Te vagy. Nem fogok beléd rúgni, de szemem sem fog rebbenni, mikor valaki rád veti a végső csapást. Nem gyűlöllek. Egyáltalán nem. Sőt. Akármit is tettél velem, még mindig ugyanúgy szeretlek. Minden emiatt az érzés miatt van. Arról amit tettél velem, nem akarok többé beszélni. Nem akarok rád gondolni, ezért kérlek, ne keress többé, ne játssz velem, ne mosolyogj rám, ne mondd, hogy szeretsz. Nem akarok mást, csak elzárni a szívem egy kis zugába és elfelejteni, hogy valaha is léteztél…

vicces, ahogy a szia mindig egy viszlát-tal végződik.

vicces, ahogy a szép emlékek könnyre fakasztanak.

vicces, hogy az „örökké” valahogy mindig elmúlik…

vicces, hogy mennyit veszítesz, ha megfeledkezel a múltadról.

vicces, ahogy a barátaid magadra hagynak, mikor szomorú vagy.

vicces, hogy mikor szükséged lenne valakire, sosem találsz senkit.

vicces, ahogy az emberek változnak, és azt érzik, hogy sokkal jobbak lettek.

vicces, hogy mennyi hazugság lehet egyetlen szerelmes levélben.

vicces, ahogy az emberek megbocsátanak, annak ellenére, hogy sosem felejtenek.

vicces, ahogy egyetlen éjjel rengeteg megbánást foglalhat magába.

vicces, ahogy az élet ilyen ironikussá válik,

de a legviccesebb, hogy mindebből, számomra semmi sem vicces..

..Nem tudom mi a rosszabb: Nem látni téged soha többé,és mindennap arra várni,hogy láthassalak,még egyszer,utoljára..vagy az,ha mindennap látlak,és látom hogyan lépsz túl a szerelmünkön :(

Nem rá tartozik, hogy nélküle csak tengődöm, hogy mellette, általa virulok ki. Nem kötöm az orrára, hogy távolléte majdnem olyan szorongást kelt bennem, mint a fogorvos várószobájában, ülő páciensben a rendelőből kiszűrődő hangok: a villanyfúró sivítása és a soros áldozat metsző sikolyai. Tiszta Hollywood ez az érzés...

Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem!

~ Ez az a szellem, aki üldöz téged.. az emlék, ami elöl menekülsz. Figyellek téged egy ideje, ahogy dolgozol éjt nappallá téve, néha annyira keményen, hogy még levegőt venni sincs időd. Az emberek három okból teszik ezt: vagy mert őrültek, vagy buták, de inkább mert felejteni akarnak.. valakit, aki számukra fontos...

Nehéz megbánni, hogy szerettem őt, nehéz elfogadni, hogy elveszítettem őt, de mindent egybevéve, az a legfájdalmasabb, hogy el kellett engednem.

"Egyszer fel kell ébredned az álmaidból. Mert az álmok, melyekből nem ébredsz fel, szomorúvá válnak."

~Még, ha fel is nősz, a magány soha nem hagy el, csak könnyebben viseled el.~

°°Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válni.°°

Félt, mégsem akart visszatérni a régi, megszokott szürkeségbe. Rettegett, de belecsimpaszkodott az őrületbe, mert a tükörnek csak ezen az oldalán látta meg azt, amire szüksége volt: a reményt.