Eclipse 1. fejezet: Ultimátum idézetek!!
2010. január 15., péntek
Eclipse 1. fejezet - Ultimátum idézetek
Ennyi erővel kiírhattam volna az egész fejezetet...xD Ez mind az első fejezetből van! De nekem így tetszik. Sok időm ráment, hogy kiírjam abból a bizonyos szkennelt változatból. Remélem örültök az idézeteknek. :)
*********
Igazából az lepett meg, mennyire megsebzett minden áthúzott sora - mintha éle volna a betűknek. És ami még ennél is rosszabb: éreztem, hogy minden egyes félbehagyott, dühös mondat mögött a megbántottság tengere húzódik. Jacob fájdalma mélyebbre hatolt bennem, mint a sajátom.
*********
A fiúm szóra megint elfogott a szokott izgalom, miközben a tésztát kavargattam. Nem ez a megfelelő szó, távolról sem. Olyan kellene, ami kifejezi, hogy a kapcsolatunk örök időkre szól...Csakhogy a sorsom vagy a végzetem szönyen csöpögősen hangzana egy hétköznapi beszélgetésben.
Edward fejében egy egészen más szó járt, és pontosan ez okozta bennem azt a bizonyos feszültséget. Már attól is ideges lettem, ha csak magamban kimondtam ezt a szót. Vőlegény... Uhh a puszta gondolatba is beleborzongtam.
*********
Így hát egyedül délutánonként kellett nélkülöznöm Edward társaságát, de ez is elég volt, hogy nyugtalanná tegyen: az órák ilyenkor csigalassúsággal teltek.
*********
De ez a könnyedén odavetett, jelentéktelen kis kérdés tovább visszhangzott a fejemben, és minden volt, csak nem jelentéktelen. Tényleg, mi van Jacobbal? És én, én mit tehetek...? Nemrég még ő volt a legjobb barátom, most pedig... micsoda is? Az ellenségem? Összerezzentem.
*********
Mielőtt Edward visszatért, az iskolatársaim két csoportra oszlottak. A jókra és a rosszakra, legalábbis én szerettem így gondolni rájuk. De a mi és az ők felosztás is megfelelt. Angela, állandó barátja, Ben Cheney és Mike Newton : ők hárman nagylelkűen megbocsátották nekem, hogy teljesen becsavarodtam, amikor Edward elhagyott. Az ők pártja Lauren Mallory köré szerveződött, és úgy tűnt, szinte mindenki, köztük első forksi barátnőm, Jessica Stanley is lelkesen csatlakozott az ő Bella-ellenes programjához.
*********
- Billy aggódik Jacobért - mondta Charlie. - Jake nehéz időszakon megy keresztül. Nagyon lehangolt...
Összerezzentem, de változatlanul inkább a tésztacsomót bámultam.
- És te is mindig olyan boldog voltál, amikor Jake-kel töltötted a napot...-sóhajtott Charlie.
*********
Nevetséges mohósággal téptem fel a tőle elválasztó ajtót - és ott állt ő, a személyesen nekem rendelt csoda.
Az eltelt idő nem változtatott azon, milyen ellenállhatatlanok számomra arcának tökéletes vonásai, és biztos voltam benne, hogy soha nem fogok hozzászokni. Pillantásom végigpásztázott sápadt, fehér arcán: szögletes állán, ajka lágyabb, épp mosolyra húzódó görbületén, egyenes orrán, élesen kiugró járomcsontján, homloka sima, márvány síkján, melyet most részben eltakart esőtől elsötétült, bronzszínű haja.
A szemét hagytam utoljára, mert tudtam: ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát. Edward távolűlő szemének a színe, mint a folyékony arany, és sűrű, fekete szempillák keretezték. Ha elmerültem benne, mindig valami egészen furcsa érzés fogott el - mintha a csontom hirtelen szivaccsá puhulna. Egy kicsit szédültem is, de ez attól is lehetett, hogy elfelejtettem lélegzetet venni. Már megint.
....
A kezéért nyúltam és felsóhajtottam, amikor hideg ujjai megtalálták az enyémeket. Az érintésétől mindig valami furcsa megkönnyebbülés fogott el - mintha addig fájt volna valamim, és ez a fájdalom hirtelen megszűnne.
*********
-Csakhogy azok már nem emberi tapasztalatok lesznek. Senki nem kap második esélyt arra, hogy ember legyen, Bella!
Fölsóhajtottam.
- Nagyon észnél kell lennünk az időzítéssel! Veszélyes lehet sokáig halogatni a dolgot.
- Egyelőre még nem fenyeget semmilyen veszély - erősködött.
Rámeredtem. Még hogy semmi veszély? Ah, hát persze, hogy nem! Mindössze egy szadista vámpír akar bosszútállni a társa halálán úgy, hogy megpróbál megölni engem, lehetőleg valamilyen lassú és gyötrelmes módon. De hát kit izgat Victoria? És ah, igen, a Volturi - a királyi vámpírcsalád, akiknek valóságos kis hadseregük van vámpír harcosokból - akik ragaszkodnak hozzá, hogy így vagy úgy, de a szívem záros határidőn belül megszűnjön dobogni, mert emberi lénynek tilos tudni a létezésükről. Naná. Semmi okom a pánikra.
...
Legutóbb abban maradtunk, hogy az átváltoztatásomra valamikor az érettségi után kerül sor - addig pedig mindössze pár hét volt hátra.
A gyomrom összeszorult, amikor ráébredtem, milyen rövid ez a hátralévő idő. Erre a változásra természetesen feltétlenül szükség volt - csak ennek segítségével érhettem el azt, amire mindennél jobban vágytam...
*********
Egy pillanatra elhallgattam. Aranyszín szeme megint sötétebb lett egy árnyalattal, mint mindig, ha kimondtam Jacob nevét.
- Charlie azt mondja, - folytattam kérlelőn- hogy Jacob nehéz időszakon megy keresztül. Ebben a pillanatban is szenved és...az egész az én hibám.
-Te semmi rosszat nem tettél,Bella.
*********
-Remélem neked több eszed van annál, hogy olyan valakibe szeress bele, aki ennyire...rosszakaratú.
-Azzal már kicsit elkéstem, hogy azon törjem a fejem, kibe szeressek bele és kibe ne - mutattam rá. - De azért azt hiszem, a figyelmeztetésed nélkül is elég jól választottam.
Csöndesen nevetgélt.
- Örülök, hogy legalább tte így gondolod.
- Remélem neked is lesz annyi eszed, hogy nagy ívben elkerüld az olyan önző nőszemélyeket, mint Catherine. Igazából ő az összes baj okozója, nem Heathcliff.
- Majd ügyelek - ígérte.
*********
-A balszerencsére való hajlamod napról napra erősödik. Tisztában vagy vele, hogy a halálos veszély iránti kielégíthetetlen vonzalmad olyan erős, hogy a kihalás széléről hoztál vissza egy falkányi mutáns kutyaféleséget? Ha sikerülne palackoznunk a balszerencsédet, valóságos tömegpusztító fegyverre tennénk szert!
*********
Nem szívesen beszéltem senkinek azokról a pokoli hónapokról, különösen Edwardnak nem. Hiszen csak azért hagyott el, mert meg akart menteni, megpróbálta megóvni a lelkemet. Nem ő volt a felelős azért a sok ostobaságért, amit elkövettem a távollétében, sem a fájdalomért, amiben részem volt.
Ő viszont felelősnek tartotta magát.
*********
- Sejted te egyáltalán mennyire fontos vagy nekem? Van fogalmad róla, mennyire szeretlek? - Szorosabban odavont kemény mellére, állát a fejem búbjára fektette.
- Én csak azt tudom, hogy én mennyire szeretlek téged - feleltem.
- Mintha egyetlen csenevész fát hasonlítanál össze egy egész erdővel!
2010. január 16. 17:57
Szuper!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!